Jacques Prevert: A széttört tükör
A kis legény ki szüntelen dalolt
a kis legény ki táncot járt fejemben
a kis legény ki ifjuságom volt
utolsó táncát elcikázta
s a nagy ünnep sok tarka sátra
egy csapásra mind összeomlott
és a beállott kopár csendben
sivataggá dermedt fejemben
felcsendült a te boldog hangod
szívszaggató üvegcsengésű
félő és fájó sikoltása
messzirél jött ajkad hívása
s én két kezem szívemre tettem
ahol szikrázva
lobbant lángra
felcsattanó kacajod hét tükörszilánkja.
( Tamkó Sirató Károly fordítása)
|